Interjú

A Pécsi Egyházmegyénél végzett munkájáról, meghatározó pillanatokról egy orgonával, és a megkérdőjelezhetetlen gondviselésről is beszélgettünk Szamosi Szabolccsal, a Filharmónia Magyarország igazgatójával, akinek pályáját nemrég Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták.

Ez a történet a Pécsi Egyházmegye főtemplomának orgonájától indul, ahol lopott percekben egy fiatal ízlelgette a regisztereket, majd hamarosan a Grazi Zeneművészeti Egyetemen adott vizsgakoncertet annak a kórusnak a közreműködésével, amelynek az alapítója is. Később egyházmegyei zeneigazgató, ezt követően a Filharmónia Magyarország igazgatója, az egyházzene pártolója, aki missziójának tekinti az orgonamuzsika népszerűsítését.

Mindenekelőtt engedje meg, hogy gratuláljak a Liszt Ferenc-díjhoz! Ez egy fontos elismerés és visszajelzés a szakma részéről. Hogy fogadta?

A Liszt díj a legrangosabb hazai zenei kitüntetés, ezért nagy öröm és megtiszteltetés. A jelen egészségügyi helyzetre való tekintettel a díjátadó később kerül megrendezésre, zenésztársaim, ismerőseim egy szakmai lap hasábjairól értesültek és kerestek meg kedves köszöntéseikkel.  Köszönöm azoknak, akik az évtizedek alatt segítettek nekem, hogy ne csak fellángoljon a szerelem eziránt a rendkívüli hangszer iránt, de megismerjem és egy életre megszeressem.  Azoknak, akik megmutatták, taníttattak, tanítottak, motiváltak, velem zenéltek és mellettem álltak mikor a templomi gyakorlást választottam az otthonlét helyett. Azoknak a papoknak, akik hittek bennem és lehetőséget adtak, hogy huszonévesen a Bazilika zeneigazgatójaként ilyen kiváló hangszeren gyakorolhassak, koncerteket szervezzek. Enélkül sem előadóművészeti, sem zenei menedzseri pályám nem így alakul, és valószínű ez az elismerés sem lehetett volna mindennek a több évtizedes munkának a következménye.

 

Elgondolkodtatott, amikor a pannonhalmi osztálytársaim gratulációi között az egyik barátom ezt írta: „Gondoltad volna Szamó, amikor együtt kosarazgattunk, hogy ilyen jövőd lesz?”

Gondolta volna?

Ha őszinte vagyok magamhoz, tudom, hogy nem, mivel tizenéves fiatal gimnazistaként nem álmodtam ilyenről. Csak most, utólag visszatekintve látszik ilyen világosan, hogy honnan indult az egyházzenei pályám. Azzal, hogy a Bencés Gimnáziumba mentem, első látásra nem a Zeneakadémiai tanulmányok előkészítő lépcsőin jártam, de Isten útjai kifürkészhetetlenek, hiszen itt kerültem igazán közel a zenéhez. Emlékszem rá, hogy a prefektusunk körbevezetett minket az apátságban, akkor láttam először egy orgona játszóasztalát, és döntöttem úgy, hogy ezen a hangszeren fogok tanulni. Azonnal jelentkeztem Áment Lukács atyánál, egy év múlva pedig az egyik osztálytársammal egy közeli faluban „kántorizáltunk”. Az iskolai szünetekben a plébános megengedte, hogy a Székesegyház kápolnáinak orgonáin gyakoroljak és később már a nagy orgonáján is játszhattam. Amikor éjszakánként egyedül próbálgathattam az orgona regisztereit és különféle hangszín kombinációkat állíthattam össze, az csodálatos volt! Már akkor úgy gondoltam, hogy az országban ez a legszebb hangszer.

Azóta hosszú utat járt be és ma a Filharmónia Magyarország igazgatójaként és a Szegedi Dóm zeneigazgatójaként kevesebb lehetősége van a székesegyház orgonáján játszani. Profán kérdés: hiányzik a hangszer?

A Filharmónia Magyarország igazgatójaként nem tudtam vállalni azt az elfoglaltságot, amit korábban a Bazilika zeneigazgatójaként az egyházban töltöttem. Kovács Szilárd, aki utódom Pécsett, kiváló egyházzenész és muzsikus, nagyszerű orgonista, akivel sokat dolgozunk együtt kölcsönös tiszteletben. A szegedi Dóm az ország legnagyobb orgonája volt, mikor épült, Európában is a harmadik legnagyobb hangszer, különleges az elhelyezkedése is, igazi kihívás, rekonstrukció előtt áll. Bár ez szubjektív, annyi év után is azt gondolom, hogy orgonistaként jelenleg legnagyobb öröm számomra a pécsi Bazilika hangszerén játszani, ismerem, szeretem és a közönség is kedveli a Bazilika orgonáját. Nagy ajándék, hogy a millennium évében megújulhatott a hangszer és Magyarországon itt volt először lenti játszóasztal, tehát a koncertek alkalmával a közönség nemcsak hallhatja, de láthatja is az orgonán játszó muzsikust. Persze, hogy hiányzik! De azért kerítek rá alkalmat, hogy játsszak rajta, például a bazilikai és más koncertjeim előtt. Ezért is sajnálom, hogy elmarad az április 7-re tervezett fellépésem, már várom, hogy mikor pótolhatjuk be.

Valóban sok program átszerveződik. Ön hogy tekint erre a kérdésre?

Természetesen aggodalommal, de pozitívan! A zene oldaláról reménykedek, hogy a több hónapos koncertéhség miatt még nagyobb lelkesedéssel jönnek majd az emberek a későbbiekben a hangversenyekre. Szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy előreláthatólag a húsvéti szertartásokat az otthonainkban kell ünnepelnünk. Ez mindannyiunk számára nehéz, ismeretlen helyzet, amiben a digitális lehetőségek új kapukat nyitnak meg, amikkel élni lehet. Örülök, hogy a szentmisékről nem kell teljesen lemondani, az interneten követhetjük a szertartásokat, de egyértelmű, hogy az egyházzene korlátozottabb szerepet kap ebben az időszakban.

A pályáját ismerve az ön számára ez különösen fontos.GTI 3608 small

Missziómnak tekintem! Meggyőződéssel vallom, hogy feladatunk az orgonamuzsika népszerűsítése és beágyazása a klasszikus zenei palettába. A rendszerváltás előtti időszak komoly hátrányokat idézett elő az egyházzene területén is, melyek ma is érezhetőek. Mégis örömmel mondhatom, hogy jó úton haladunk, az orgonakoncerteken nő a résztvevők száma.  1995-ben, amikor a Pécsi Bazilikában útjára indítottam az orgonakoncert sorozatot, a kezdetekkor izgultunk, hogy egyáltalán lesz-e hallgatóság, és boldogok voltunk, amikor már 50 ember összejött, ma pedig több százan érkeznek. A Filharmónia Magyarország igazgatójaként látom igazán, hogy milyen erős a pécsiek zeneszeretete és nyitottsága, hogy hálás a közönség. Nem véletlen, hogy az országos OrgonaPont sorozat és az Egyházzenei fesztivál is a városból, a Bazilikából indult el. Külön ajándék, hogy a Pécsi Egyházmegyével és főpásztorával, Udvardy György érsek atyával igen jó az együttműködés, támogatja a klasszikus zenét is, a Filharmóniával közösen számos egyházzenei és komolyzenei produkcióban, közös szervezésben. A Sixtus-kápolna vagy a westminsteri apátság fiúkórusaink koncertjein már a Székesegyház befogadóképességeinek határait súroltuk.

Több feladata mellett egyedül a Mozart kórusról nem esett szó, ezt nem hagyhatjuk, hiszen a kórus most lesz 20 éves!

Így van, 2000 karácsonyán szolgáltunk először a Pécsi Bazilikában, majd pár hónap múlva a diplomakoncertemen, a Grázi Dómban adtunk hangversenyt. Azóta is öröm, hogy hétről hétre együtt lehetünk és ünnepelhetünk a székesegyház hívőközösségével és ugyanúgy nagy megtiszteltetés, hogy vendégszereplésekre is hívnak minket.

Úgy látom, hogy az Ön számára az egyházzene sokkal több egy munkánál, pénzkeresési forrásnál.

Pontosan így van, ahogy mondja, a zene számomra gyönyörű dolog. Nehezen tudnám elképzelni az életemet úgy, hogy ne ezt csináljam és ez a muzsikusok életében egy különleges ajándék. Valóságos kincs, hogy azzal tölthetem a napjaimat, azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Hálás vagyok, hogy a zene lehet a hivatásom.

Fotók: Dittrich Éva, Kalmár Lajos

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás